Trianonért is előszeretettel hibáztatnak olyan bűnbakokat, mint Clemenceau magyar menye, aki a legenda szerint magára haragította apósát, de a Michnay Idát ért gyalázkodások sehol sincsenek a Károlyi Mihályt ért rágalmakhoz képest, akinek a szobrát 2012-ben el is távolították a Kossuth térről. A diplomáciatörténészek már alaposan dokumentálták, hogy az 1918–1919-es forradalmak alig befolyásolták a trianoni békeszerződés súlyosságát, mégse csökkennek a Károlyival szembeni indulatok. Mi teszi őt ideális bűnbakká?
Károlyi jelenleg a jobboldal számára XX. századi történelmünk első számú történelmi bűnbakja, egy igazi politikai állatorvosi ló. A „régi jó világ” hívei szerint ő volt az, aki szétvert egy jól működő rendszert, úgymond vele kezdődött el a hanyatlás kora. Ideális bűnbak, hiszen a gyűlölet leginkább azok ellen irányul, akik közénk tartoztak, de elhagytak minket. Márpedig ő arisztokrataként lett a vörös gróf, saját osztályának árulója. A bűn, amit felrónak neki, a lehető legnagyobb, a történeti Magyarország elvesztése. De a helyzet – amelyben Károlyi látszólag döntési pozícióban politizált – cselekvési lehetőségeit korlátozó hatalmas nemzeti és szociális problémákkal volt terhes. A »bűnbakolók« bonyolult problémákra egyszerű válaszokat keresnek, negatív üzeneteik erősebbek a pozitívaknál, a gyűlöletplatform pedig a kohéziót erősít, összetartja a »bűnbakolókat« híveikkel. Történészként jól ismerjük Károlyi emberi és politikai tévedéseit, de a tragédiának, amelyben szerephez jutott, csak az egyik szereplője volt. A bűnbakkeresés folyamatában másra vagy másokra ruházzuk a felelősséget egyéni, csoport- vagy nemzeti tragédiáinkért. Nem ritka az ellenkező véglet, az önpusztító önmarcangolás sem. Szerencsés az a társadalom, ahol a végletek helyett a múltat a jövő lehetőségeihez kapcsoló felelős önvizsgálat nyerhet teret.”